Mindenkinek vannak kulcsszavai. Olyanok, melyeket meghallva megdobban a szíve, egy beszélgetésből kiszűrve felkapja rá a fejét, mert jelent neki valamit, mert sokat jelent.

Mióta az eszem tudom, az egyik ilyen szó életemben a gitár. Mindig is akartam, hogy ez a szó hozzám kötődjön. Most már huszonéves távlatból tudom, hogy sikerült. És egy ideje minden hozzávalójával ilyen szó lett nekünk bradáknak a Bradas is.

Sosem akartunk külön öltözőt (bár road-ot néha nagyon)
Sosem akartunk tízezres stadiont (bár pár forintot néha nagyon)
Sosem akartunk tévében szerepelni (bár pár óra stúdiót még nagyon)
Sosem akartunk luxusbuszt (bár pár whiskyt még néha nagyon)
Sosem akartunk perzsaszőnyeget a lábunk alá (bár pár új hangszert néha nagyon)
Sosem akartunk Hold körüli turnét (bár pár napot együtt még néha nagyon)
Sosem akartunk sztárok lenni. Azt sem tudjuk, mi az.
De zenélni és koncertezni nagyon. A közönséget nagyon. Még egy sört nagyon.