2012.01.30. Magyarország. A benzin ára 424 forint, 1 kg kenyér 240-be kerül és január 1-étől tilos zárt helyen rágyújtani. Az emberek a gazdasági világvalóság terheit nyögik, én pedig egy tizenegy éves Bradas nevű zenekarról írok gondolatokat.
Ez az első bejegyzésem.
Lesz itt szó koncertekről, új dalokról, arról, hogyan tud zeneszerelemből együtt maradni több, mint tíz évet egy baráti kör. A közönség motiválásáról, hogyan írunk vagy választunk ki dalokat. Lesz itt vita, gond, kérdés, öröm, bánat. Kiderül mennyit keres egy majdnem sikeres hobbizenekar, hogyan próbál hallgatóságot szerezni, és hogyan oldja meg a zenéléshez szükséges hátteret, próbateremtől a koncertek szervezéséig. Lesz itt minden, mint egy jó cirkuszban! Na hajrá!

"Fellépett a színpadra, kezébe vette a hangot
Testvéred lehet talán, és itt kell maradnod
Mert megkezdték a lelked
Dallamok zubognak benned.
Italoddal kezedben nézed,
Hogy ugyanolyan éhes,
Pörögni, szédülni, zuhanni vágyó
Gondok és bolondok felett szálló
Cirkusz emelt itt sátrat
A megismételhetetlen Fesztiválnak!

Megfakult színekbe zuhant képek
Árnyékból suttogó, meglopott percek
Hazug csodák ámítása alatt
Elfúló csaták sziklái mellett
Most alkalmak nyílnak a réteken
Rések szakadnak vad határokon
És nagyon-nagyon közel ajkadhoz
Csókot lehel rád
A küszöbön belépő világosság!
Táncolj és szakadj ki ziháló, vér tartotta tested sejtjeiből, szerelemmel öleld a pillanatot és tépd el a szálat, mi a valósághoz köt!
Fetrengj mosolyod árkában. Apró, alig hallható dolgokat foganj, mert itt a Cirkusz, és édes íze van; Itt a Cirkusz, mi hatalmas zajt csinál:
itt a Cirkusz, a megismételhetetlen Fesztivál!"